Igen, pontosan arról fogok írni, amire a címet olvasva gondol a nyájas Olvasó. Ráadásul az enyémről. És nem is a szó átvitt értelmében, tehát nem szegényedtem le végzetesen (hála az égnek), hanem a maga pucér valójában.
Mielőtt a hölgyek fölhördülnének, az urak meg reménykedni kezdenének: illusztráció nem lesz a bejegyzéshez. Ugyanis kidobtam. A nadrágot, ami eme megalázó dolgot művelte velem.
A történet:
Nagy örömmel érkeztem a munkahelyem bejárati ajtajához. No, nem az dobott fel, hogy a nap folyamán kétszáz számlát kell kinyomtatnom, hanem, hogy végre sikerült jó korán elindulni, a busz is jött időben, remek, a munkát el tudom hamar kezdeni, nem kell kapkodni, mindenre lesz idő. Szépen leültem a buszon az ablak mellé, vidáman nézelődtem, majd egyik metró, másik metró, kis gyaloglás, pékség, pékségben új eladó. Fiúcska, most tanul be, végtelenül udvarias és lelkes, majd megunja ő is, mint hölgy elődei. Érdekes, milyen sok női vásárló van itt bent a boltban, ez a korai időpont vagy a kismackó fejű új legényke hatása? Mindegy, kaptam egy kukás zsák méretű grátisz nejlonszatyrot is a pizzaszelet és a sós bigyó mellé, környezetszennyezés, nem pártolom, de most jól jött, mert nem akartam a táskámba tenni a zsíros papírtasakot.
Át a zebrán, másik zebra, kanyar a kis utcába. Itt, a sarkon mindig ránézek a kerítésre, vajon fent van-e a titokzatos üzenet.
A rejtélyes papírfecni időről-időre azt hirdeti: "Cipőfűzők a Bosnyák piacon". Kis fehér jegyzetlap, rajta piros filctollal a jelszó és semmi más. Egy drótdarabbal van felerősítve (bár a cipőfűző stílusosabb lenne). Nagyon izgalmas! A piacon, de hol? Kinél? És miért pont Újbudáról kell átzarándokolni a fűzőkért? Soha nem fog kiderülni. A cetli gyakran eltűnik, de gondos kezek újraalkotják. Most éppen hiányzott, remélem, hamarosan pótolja a Feneketlen-tavi titkos ügynök.
Jaj, a nadrág! Arról akartam írni. Szóval a bejárat előtt, amikor a kulcsot kapartam elő, kiesett egy csomag papír zsebkendő a táskámból. Leguggoltam érte, és ekkor reccs. Réges-régen volt egy reklám, hogy "Reccs? Az enyém sztreccs!". Az én nadrágom, sajnos nem az volt.
Az emeletre felérve, gyors ruhavizsgálatot tartottam, és kiderült, ezt már nem is lehet megvarrni, mert úgyis csak hasadna tovább az anyag, míg sortnadrág nem lesz a nyomorultból. De mit tegyek? Így még leülni sem lehet rendesen, voltaképpen a fél hátsó fertályom kint levegőzik. Pót nadrágom nincs, ráadásul ma rövid pulóverben jöttem, hogyan közlekedjek a folyosón? Ez egy komoly munkahely, nem peep show. Szerencsére plusz óráim viszont voltak, így megbeszéltem a főnökömmel, hogy hazamegyek felöltözni, de nem jövök vissza már a város egyik végéből a másikba, a munka megvár, majd holnap megcsinálom, úgyis kaptam volna egy szabadnapot, legyen most ez az.
Elindultam tehát hazafelé, majdnem sütött a nap, ennek örültem, mert legalább nem volt hideg. Egy zimankós téli napon jól felfáztam volna ebben a meglehetősen huzatossá vált ruhadarabban.
Igyekeztem szépen, egyenes háttal menni, mert így a kabátom pont eltakarta az ominózus tájékot. Fejben gyors útvonaltervezés: melyik útvonalon nincsen lépcső felfelé? Lefelé és vízszintesen még oké a menetelés, de felfelé? Aki mögöttem jön, minden lépésnél megtekintheti a...
Végül csak nem tudtam kikerülni a felfelé menetet, ez a metró esetében nehezen megvalósítható, de legalább a végállomáson volt mozgólépcső, így ügyes helyezkedéssel megúsztam a bemutatót.
A busznál már sokkal vidámabb voltam, csak kevés idő, és otthon vagyok. Valahogy magam alá igazgattam a kabátot, így még le is tudtam ülni. Utolsó versenyszakasz, kétszáz méter az utcánkban, végre otthon.
Kapun, ajtón be, leguggolás kikötni a cipőt (fűző nem a Bosnyák piacról), második reccs, és voilá, majdnem kész a miniszoknya. Valahogyan középtájon is elvált a matéria, a látvány kimerítette most már a tizennyolc plusz kategória fogalmát, de sebaj, itt már nem számít. Mehet a kukába az ócskaság (most nem térek ki a CundA szapulására, de ez egy viszonylag fiatal nadrág volt).
Az már csak itthon jutott eszembe, hogy mi van, ha útközben leejtek valamit, mondjuk a bérletemet az ellenőrök orra előtt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése