2015. július 21., kedd

Meleg van

Nem panaszkodom, megteszik ezt helyettem mások. Csupán közlöm a mindenki által ismert tényt, hogy meleg van. Éjjel az ember csak forgolódik, a tarkója vizes. a takarót rugdalja balról jobbra, felkel, iszik, visszafekszik. Nálunk az álmatlanságban közrejátszik az is, hogy a szemben lakó szomszédaink elutaztak egy hétre, és itt hagyták a kutyájukat. Aki ugat. Nappal nem ugat, mert alszik a kuka árnyékában, vagy örül a szomszédasszony testvérének, aki egyszer-egyszer rányitja a kaput. De éjjel aztán ráébred, hogy ő mennyire egyedül van és ugat. És ugat, és ugat és ugat. Átlagosan 4 órán keresztül. Néha kisebb szünetekkel, de van, hogy folyamatosan. Gondoltam rá, hogy viszek neki egy családi kiszerelésű jégkrémet, hátha bereked tőle, de nem biztos, hogy szereti. Akkor meg kár érte. Mármint a jégkrémért.
Tegnap éjszaka már végképp eluntam a koncertet. Párszor kiüvöltöttem az ablakon, hogy hallgass már, de valószínűleg valamit nem jól csináltam, mert tovább ugatott. Miután nem szűnt az ugatás, szépen felvettem a hálóingre a torreádorvadító piros selyemköntösöm – egy hölgy a pokolban is hölgy marad, nehogy valakivel összefussak itt a végeken, esetleg egy hűs kocogásra vágyó sportemberrel vagy egy dolgozni induló betörővel, és megzavarjam őket a koncentrálásban – majd átballagtam az utca túloldalára.
Az ebnek emelt hangú eligazítást tartottam a csaholás abbahagyását és a kutyaházban való elhelyezkedését illetően, majd visszalibegtem hajlékomba. A lépcsőn majdnem ráléptem a köntös csücskére, így egy nagyot ugrottam felfelé. A kocogó vagy a betörő jót mulatott volna, ha látja, amint egy nagy piros madár, félhangos "affene" megjegyzéssel, egyensúlyozva tárogatja a szárnyait, mielőtt eltűnne a bejárati ajtó mögött.
A kutya egyébként meglepődött, nagyra tágult, bárgyú szemekkel nézett rám a kerítés túloldaláról. Fogadok, ha tudna beszélni, biztosan megkérdezte volna, hogy "mi vaaan?" Nem nagy lángész szegényke, vagy csak simán elfelejtették a gazdái, hogy egy kutyát nevelni is kell.
Átmenetileg felfüggesztette az ugatást, és sikerült elaludnom.
A hőség fokozódik. A szabadságom második hetére eltervezett és időzített tennivalók nagy része kivitelezés nélkül marad. Ki vágyik 35 fokban ablakot pucolni? Nagy kupac vasalnivaló is vár, de ki vágyik 35 fokban vasalni?
Talán majd éjjel, aláfestő zenével... Siklik a vasaló, vau-vau, fordítsunk egyet a paplanhuzaton, vuf-vuf, picit be kéne spriccelni, vau-vau.
Nagyon szép ágyneműt vettünk az Ikeában. Hadd dicsekedjek el vele, mert nem volt drága, és pont olyan, amire mindig is vágytam. Vagyis nem tudtam, hogy ilyenre vágytam, csak miután már agyonsimogattam a mintaként fellógatott példányt. Fantasztikus svéd neveik vannak ezeknek a az ikeás cuccoknak, de ennek már ránézésre is értelmesnek tűnt: Pärlhyacint,  magyarul gyöngyjácint vagy fürtös gyöngyike. Attól az apró bökkenőtől eltekintek, hogy a gyöngyike kék, ez a ciha pedig piros-fehér, és nem is hasonlít a mintája a szóban forgó virágra.
De nagyon kedves, nosztalgikus kinézete van, nekem a "lemegyek vakációzni a Balatonra a nagyamamához" érzést idézi. Pedig nem is volt tóparti nagymamám, mindketten Budapesten laktak. Az egyiknél Rákospalotán nyaralhattam, a másikkal pedig legtöbbször karöltve mentünk a Balatonra, de mert egész évben együtt voltunk amúgy is, ez nem volt akkora élmény. Legalábbis az együttlétet illetően, mert  Balatont azt nagyon szerettem, és szeretem ma is.
De jó, most éppen hallgat a kutya!  Szeretem a csendet. Sokakkal ellentétben, engem zavar, ha egész nap szól a rádió vagy a tévé. Az üres szobának óbégató tévé még jobban zavar. Hálás vagyok apukámnak, aki gyerekkoromban mindig a nyomunkban járt, és kapcsolgatta le a tévét, villanyokat. Akkoriban idegesített, de ma már hasznosnak érzem. Lehet, hogy nem sokat spórolok vele, de úgy érzem, legalább teszek valamit a környezetért.
Ti mit csináltok, hogy könnyebb legyen elviselni a hőséget? Én például sokat iszom. Már egészen elfogyott itthon a bor, csak egy kis Unicum van, de azzal óvatosan kell bánni, mert vízhajtó hatású! Egészen sírós hangulatba kerülök már egy kupicától is. Jól van na, csak viccelek, nem is szoktam alkoholt inni. Tisztán legalábbis soha. Nagyon rossz íze van önmagában.
Azt hiszem, megyek vasalni. Ha éjjel kutyaugatásra ébredtek, gondoljatok rám. Vagy anélkül is.
Csendes éjjelt, hűs ágyneműt, szép nyarat a nyájas Olvasónak!













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése