Kaptam a születésnapomra egy power bankot. Azelőtt sosem hallottam róla, de az okostelefon tulajdonosok biztosan ismerik és tudják, hogy nem rossz találmány. Himalája-túrán, vadvízi evezésen, őserdőben, világvégi falu szélének a szélén, szóval mindenütt hasznát lehet venni, ahol nincsen konnektor, hogy a kétnaponta megéhező kis házikedvencünket megetessük.
Bezzeg a régi mobilok, egy töltéssel végigcsináltak egy egész nyaralást. Igaz, nem nyomkodtuk őket éjjel-nappal, csak akkor vettük elő, amikor jeleztük az otthonmaradottaknak, hogy megérkeztünk.
Tegnap a vihar alatt kipróbáltam hát a pb-t, mert féltem, hogy megint éjszakába nyúló áramszünet lesz, én meg szépen elvágódok a külvilágtól, és nem tudom rajta tartani az ujjam az események ütőerén. Nem olvashatom, hányan közvetítenek élő adásban az özönvízről, vagy ki hogyan tudott elmenekülni még időben a vihar elől. (Előtte még egy gyors szelfi a becsapódó villámmal: #ezközelvolt.)
Az egyetlen furcsa dolog az én power bankomban a leírása: "The world's first scented mobile power, small size, easy to carry." Illatos? Tessék? Ez biztosan valami félrefordítás, vagy a scented jelent valami egészen mást is? Átböngésztem a többi nyelven írott szöveget is, ott áll, hogy: perfumado, parfumée, duftende, profumata...
Körbeszagoltam hát az egészet működés előtt, közben, után, szinte beledugtam az orrom az USB-csatlakozásba, vártam az illatfelhőt, de semmi. Enyhe gumimatrac-szag, diszkrét laposelem aromával keverve.
Az enyémből kispórolták a parfümöt! Szép, mondhatom. Vagy ez lenne az?
Eszembe jutott, amikor sok éve Görögországban nyaraltunk. Vettünk egy olyan matracot, aminek átlátszó volt a fejrésze, és így meg lehetett vele figyelni a vízivilágot, még csak az arcunkat sem kellett beledugni a vízbe. Annak volt ilyen élénk műanyag szaga, a mai napig érzem az orromban. Ott ringatóztam a hullámokon, homlokom a matracra nyomva bámultam a halakat a kristálytiszta tengerben.
Szép emlék.
A tengeri sün nem annyira, ami nem átallott egy tüskéjét a talpamba szúrni (biztosan megbántódott, hogy kifürkésztem a magánéletét), így két napig félig érzéketlen, félig sajgó lábbal élveztem a nyaralást. De mit számít mindez, amikor az ember a tenger és mindenféle szépség illatát szívhatja be, amiről már sokan, sok helyen értekeztek, ezért nem fogok most ideömleszteni mindenféle mediterráneumhoz kapcsolódó közhelyet.
A laposelemről pedig nagymamám jut eszembe, és a Szokol rádiója. A Szokolnak kopott bőrborítása volt, mint egy furcsa szájkosár, időnként leszedtem, de gyorsan vissza is tettem, mert anélkül még csúnyább volt szegényke, ráadásul könnyen kiesett belőle az elem. Ennek a toknak jellegzetes szaga volt: bőr, mindenféle konyhai illatokkal keverve, régi dohányfüst...a nagypapám után megmaradt pici foszlány... Aztán ott volt nagymamám titkos nasskészlete a bárszekrényben, amit az unokáknak tartogatott: ropi, negró, dianás cukorka, csodás konyak és pozdorjaillatú egyveleg zúdult rád, ha kinyitottad a csúnya-modern szekrény ajtaját. A szekrény mellett, a virágállványon csorba tengeri csiga, ami állítólag, ha a füledhez tartod, akkor a tenger zúgását idézi. Nekem sosem sikerült a habok hangját meghallanom, pedig nagyon szerettem volna. Csak a kinti zajok letompított, sustorgó, zavaros elegyét. A csigának belül porszaga volt.
Igaza volt a leírásnak, mégis csak illatos ez a power bank.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése