Mindenki Zolikája

Zolika heti rendszerességgel jön az újságokért. Minden alkalommal részletesen elmondja a kaputelefonba, hogy ki ő, honnan jött és miért. Meglehet már vagy öt éve, hogy ő a megbízott laphordozó, ha csak annyit mondana, hogy "újság", akkor is megismerném a hangjáról. Zolika beazonosíthatatlan korú, egyszerű lelkű fiatalember, aki a háromszázadik kedden vagy szerdán is ugyanúgy elmondja a mondókáját, mint legelőször.
Egyszer beteg volt, más jött helyette, és komolyan mondom, hiányzott. Reméltem, hogy hamar felgyógyul, mert hozzátartozik a munkahéthez, mint a fejfájás és a felfújt, drága, ellenben hizlaló péksütemények.
Zolika csendes, szűkszavú, nem sokat kommunikál, néha igénybe veszi a MAN feliratú ajtót (ősidőkből kint maradt, házilag rajzolt matrica, hűséges párja a WOMAN). Körülbelül ennyi.
Egyetlen szokatlan dolog történt vele mostanában. Pár hete, az újságok átvétele és az elköszönés (szigorúan kezitcsókolom) között megjegyezte: "Csinos tetszik lenni."
Kicsit meglepődtem, megköszöntem, ő pedig "szívesen" megjegyzéssel távozott. Az eset azóta minden héten megismétlődik, haj és öltözék állapotára való tekintet nélkül. Mindig megköszönöm, és ennyiben maradunk. Nem nagyon jutott eszembe jobb.
Elgondolkodtam, vajon ez hirtelen ötlet volt nála, hogy több év után kilép a megszokott tíz szó körforgásából, és megdicsér, vagy éppenséggel hetekig, hónapokig gyűjtögette a bátorságot ehhez a kis mondathoz? Mindkettőt el tudom képzelni, de ha magamból indulok ki, az utóbbira szavazok. Tulajdonképpen mindegy is, és szívből remélem, hogy Zolika is ezt gondolja, és nem neheztel, hogy mondjuk, nem hívom meg sörözni.
Azt hiszem, mindannyiunkban van egy ilyen kis zolika, csak éppen valaki már az óvoda homokozójában agyonütötte a sajátját, más pedig kitartóan hurcolja  a különböző méretekben előforduló zolikát magában akár 40-50 évig, vagy amíg végleg le nem hunyja a szemét. Kinek mi van megírva.
Egy a fontos: szeressük a zolikákat, akár kívül vannak, akár belül, mert lehet, hogy éppen arra az egy mondatra van szükségük. Vagy nekünk.

jn