Some broken hearts

A reggeli hegedűs bácsit (aki mostanában mintha eltűnt volna az aluljáróból – ma eszméltem rá, hogy hiányzik az odavagyokmagáért és társai) délutánonként felváltja egy álcowboy, aki érdekes kiejtéssel, mint akinek rágógumitól eldugult a nyálkahártyája, country-dalokat énekel, közben gitáron kíséri magát.
Ma ezt a nótát tolmácsolta nagy átéléssel, mialatt átvágtam az aluljárón:

A dalt különben nagyon kedvelem, ráadásul hajlamos vagyok egyébként is dúdolgatni magamban (életem párja szerint nem magamban danolászom, mert akkor nem hallatszana ki), a mozgólépcsőn lefelé menet már zümmögtem a "some broken hearts"-ot. Sajnos félhangosan, így sikerült a pár lépcsőnyivel előttem haladó, és éppen hátra tekintő fiatalember arcába énekelnem, hogy "my love for you never dies". Egy csöppet kikerekedett a szeme, de hirtelen visszafordult előre, gondolom, emésztette az információt.

Azért a metróba leérve, gyorsan elmeséltem az ott várakozó férjemnek, hogy az előbb vallottam dalban szerelmet, nehogy kínos jelenetben legyen része, amikor esetleg megkérik a kezem, én meg nem adom.

jn