2014. július 21., hétfő

Hogyan ne nyálazzunk össze kisdedeket

A bejegyzés az egyik kolléganőm javaslatára született, akinek a napokban jött világra az első unokája. Beszélgettünk a kismamának való segítés és az öncélú babázás közötti különbségekről, és valahogy eszembe jutott, milyen sok babázóval találkoztam már, aki szó szerint körbenyálazta a gyereket. Munkatársnőmnek annyira tetszett ez a kifejezés, hogy rámutatott: már önmagában megérne egy írást.
Nos, úgyis régóta pang a blogom, hát nyálazzunk ide.

A nyálazó-babázó lehet nagymama, nagynéni vagy tetszőleges idősebb nőrokon (összefoglaló néven Néni). Általában elmarja gyereket az anyja kezéből (jobb esetben otthagyja, csak nyomulós tapogatásba kezd, anyuka vérmérséklet szerint vagy  rémülten hátrál, de egyszer úgyis ott lesz a fal, vagy elnéző mosollyal tűr), és kezdetét veszi a nyálazás. A Néni a gyereket "atyalapatyala" vagy "teédeskistündibündihááádegyönyörűvagy" felkiáltások közepette eláztatja csókjaival, végtagjait kényszeresen nyomogatja (kis vasgyúró, egyemmeeeg), a pocakját "csikicsiki" megjegyzéssel böködni kezdi, majd még elhelyez 6-8 cuppanósat a szegény kölök pofikáján. Ha szerencsések vagyunk, a rúzs már a család üdvözlésénél elfogyott ajkairól, de az összes nyál garantáltan rajta van a csemetén.

Mindez nem feltétlenül bacilus szempontból aggasztó, inkább a tény, hogy valaki kéretlenül rátapadt a gyerekre, mint a polip. Persze, mert olyan édes, imádni való. Ez rendben van, én is szeretem a fagyit, mégse megyek oda a más kezében levő tölcsérhez nyalogatni. Főleg, ha a tölcsér sírva is fakad és elhúzódik.

Édesanyám többször mesélte elborzadva, hogy amikor a húgom megszületett, a nagymamám sógornője átjött babanézőbe. A kiságy fölé hajolva sűrű  "huculuhuculu"-k kíséretében meggyomrozta a kisdedet, majd vidáman hazaballagott a szomszédba, ahol lakott. A C betűk közvetítette permet beborította húgomat, anyukám pedig szirénázva szaladt vele a fürdőbe, hogy lemossa az újszülött orcáját.

Kíváncsi lennék, vajon hány Néni örülne neki, hogy leköpködik, benyálazzák, boldogan beleüvöltenek az arcába, megcsiklandozzák a talpát ésatöbbi.

De hát ez így van, mióta világ a világ, és az anyukák is, ha egyszer Nénik lesznek, addigra elfelejtik, hogy az ő gyerekük is nyálazva volt, és mennyire utálták, tehát ők lesznek a következő atyalapatyala-generáció.