Ünnep!

Minden kedves Olvasómnak áldott karácsonyt kívánok!

Jótett, helybe'

Tegnap a Kosztolányi Dezső téren becsúszó szereléssel elhappoltak egy vak embert előlem. :)
Szokatlanul ügyetlenül közlekedett, messziről láttam, hogy nehezen találja meg a zebrát, a járdaszigeten a fűre téved, alig kerüli el a lámpaoszlopot, pedig volt nála fehér bot. Ijesztő volt, azt hittem, előbb-utóbb lelép az autók elé véletlenül. Szerencsére baj nélkül átért, így nem kezdtem vadul szaladni utána, hanem a következő átkelőnél próbáltam beérni. Közben egy nő elment mellette, de ügyet sem vetett rá.
Éppen zöld lett a lámpa, amikor szinte már ott voltam karnyújtásnyira tőle. Nyitottam a szám, hogy jelezzem, itt a felmentő sereg, amikor láttam, hogy egy középkorú, munkásruhába öltözött férfi rohan velünk szemben, rézsútosan át a zebrán. Olyan meglepő volt, fel sem fogtam, mit akar, csak amikor elkapta a vak karját és mielőtt az egyet nyikkanhatott volna, villámgyorsan átkísérte. Akkor láttam, hogy a saroknál ott áll az autója járó motorral, nyitott ajtóval. Befordulni készülhetett, amikor meglátta a szegény bolyongót, és nem várt senkire, kiugrott, szaladt segíteni. Az akció után visszaült a kocsiba, és elhajtott a dolgára.
A vak a túloldalon nekiment egy állványnak, majd megállt, de ekkor már én is odaértem, és kérdeztem, hogy segíthetek-e (olvastam valahol, hogy sose ráncigáljuk kéretlenül a nemlátókat, hanem kérdezzünk először), de ő közölte, hogy csak kifújja az orrát, és köszöni, de tényleg nem kell segíteni. Nem mondom, hogy örömmel hagytam ott, de nem akartam vele huzakodni, hogy csak azért is jót tehessek valakivel.
Erről eszembe jut most a régi vicc, hogy Pistike szakadt ruhában, sárosan megy haza. Anyukája kérdésére azt feleli, hogy átkísért egy vakot az úttesten. Hogy mitől ilyen szakadt és sáros? Mert a vak sehogy sem akart átmenni. Szóval kérdezzünk, mert nem feltétlenül az a jótett, amiről mi azt gondoljuk.
Mint például a galambetetés. Nénike kimegy a legközelebbi játszótérre egy fél vekni kenyérrel a hóna alatt, az egészet szétgyaszálja és elszórja, angyali mosollyal nézi, ahogy a repülő patkányok falatoznak, majd elégedetten hazatipeg, megvolt a mai napra rendelt szent jó cselekedet. A játszótér meg tele lesz galambtollal és szarral (bocsánat a szóért, de nem vagyok képes kakinak nevezni ezt a rémes vegyi fegyvert), hadd ugrabugráljanak benne a gyerekek.

No, visszatérve a kiinduló történtre, amikor éppen kezd az ember elkenődni, hogy milyen érzéketlenné váltak az emberek egymás iránt, akkor jön egy ilyen sztori, és kicsit helyrebillen a világ egyensúlya.