2015. augusztus 7., péntek

Lábak, nyár

Fehérek és barnák, izmosak, szőrösek, 
görbék és ikszek meg ók, 
sápadtak, lesültek, csíkosak, pöttyösek, 
pálcikához foghatók, 
napsütte pelyhesek, puhányok, vizesek, 
visszerektől  dagadók, 
csülkök és virgácsok, szép, karcsú műtárgyak, 
cammogók és suhanók,
férfiszem-legelők, hájaktól remegők, 
gazella, elefánt, pók, 
rajzokkal ékesek, gyúrástól szélesek, 
mégis mind oly hasonlók. 

(2015.08.05.)

2015. augusztus 1., szombat

Péntek esti vegyes



Tompa a fejem és az ágy is húz,
meggyűrődött rajtam a pöttyös blúz.
Nem bírja a térdem a rock and rollt,
elmúltam már húszéves, de régen volt!

Ne menekülj, bébi, úgyis elkaplak,
lepereg a cipődről a fényes lakk,
szépen belőtt séród is kócos lesz,
ha nem énekled el nekem, hogy oh,yes!

Hazaviszel vagy nem, úgy is jó,
Hadd lobogjon a hajam, ez kabrió,
A csomagtartót nem kevesen fényezték,
fejezd inkább egyedül be az estét!

-------------

Mennek mind egykedvű, szép reggeli sorban,
a Szabadság hídon át,
villamoson ülve, lélekben elrepülve,
nem figyelnek rám,
ablakon kinéznek, nem kérdezi senki,
hogy mi az, ami fáj,
csak a Gellért téren, Cseh Tamás kezében
mozdul meg a gitár.

----------


Anyám rossz világra szült, apám elszelelt,
nem féltem semmitől, az utca nevelt.
Ne higyj annak, aki mást mond. Óóó!
Pénzem sosem volt, italom fizette más,
hideg szállodám a buszvégállomás.
Ne higyj annak aki mást mond. Óóó!
Amikor fázom, az alkohol segít,
koszos kutya a társam, ő majd melegít.
Ne higyj annak, aki mást mond. Óóó!
Dalom rekedtes, és vörös a szemem,
éjjel ellopták megint mindenem.
Ne higyj annak, aki mást mond. Óóó!


-----------


Nyári éjjel virágzik a pereszke,
édes rózsám, nem tudom, hogy szeretsz-e,
nyári éjjel, sejehaj, felhúzom a csizmámat,
megkeresem, s elverem a babámat.

Kinn a mezőn legelészik a konda,
egyik malac rálépett egy vakondra,
hazavittem, sejehaj, édesanyám megfőzi,
a szeretőm épp a traktort előzi.

A faluban nincsen kocsma, bezárták,
tejet iszik minden ember vagy málnát,
én is innék, sejehaj, de nem adnak hitelbe,
ráadásul mind meg vagyunk figyelve.