Power Bank Pour Femme

Kaptam a születésnapomra egy power bankot. Azelőtt sosem hallottam róla, de az okostelefon tulajdonosok biztosan ismerik és tudják, hogy nem rossz találmány. Himalája-túrán, vadvízi evezésen, őserdőben, világvégi falu szélének a szélén, szóval mindenütt hasznát lehet venni, ahol nincsen konnektor, hogy a kétnaponta megéhező kis házikedvencünket megetessük.
Bezzeg a régi mobilok, egy töltéssel végigcsináltak egy egész nyaralást. Igaz, nem nyomkodtuk őket éjjel-nappal, csak akkor vettük elő, amikor jeleztük az otthonmaradottaknak, hogy megérkeztünk.

Tegnap a vihar alatt kipróbáltam hát a pb-t, mert féltem, hogy megint éjszakába nyúló áramszünet lesz, én meg szépen elvágódok a külvilágtól, és nem tudom rajta tartani az ujjam az események ütőerén. Nem olvashatom, hányan közvetítenek élő adásban az özönvízről, vagy ki hogyan tudott elmenekülni még időben a vihar elől. (Előtte még egy gyors szelfi a becsapódó villámmal: #ezközelvolt.)

Az egyetlen furcsa dolog az én power bankomban a leírása: "The world's first scented mobile power, small size, easy to carry."  Illatos? Tessék? Ez biztosan valami félrefordítás, vagy a scented jelent valami egészen mást is? Átböngésztem a többi nyelven írott szöveget is, ott áll, hogy:  perfumado, parfumée, duftende, profumata...

Körbeszagoltam hát az egészet működés előtt, közben, után, szinte beledugtam az orrom az USB-csatlakozásba, vártam az illatfelhőt, de semmi.  Enyhe gumimatrac-szag, diszkrét laposelem aromával keverve.
Az enyémből kispórolták a parfümöt! Szép, mondhatom. Vagy ez lenne az?
Eszembe jutott, amikor sok éve Görögországban nyaraltunk. Vettünk egy olyan matracot, aminek átlátszó volt a fejrésze, és így meg lehetett vele figyelni a vízivilágot, még csak az arcunkat sem kellett beledugni a vízbe. Annak volt ilyen élénk műanyag szaga, a mai napig érzem az orromban. Ott ringatóztam a hullámokon, homlokom a matracra nyomva bámultam a halakat a kristálytiszta tengerben.
Szép emlék.
A tengeri sün nem annyira, ami nem átallott egy tüskéjét a talpamba szúrni (biztosan megbántódott, hogy kifürkésztem a magánéletét), így két napig félig érzéketlen, félig sajgó lábbal élveztem a nyaralást. De mit számít mindez, amikor az ember a tenger és mindenféle szépség illatát szívhatja be, amiről már sokan, sok helyen értekeztek, ezért nem fogok most ideömleszteni mindenféle mediterráneumhoz kapcsolódó közhelyet.

A laposelemről pedig nagymamám jut eszembe, és a Szokol rádiója. A Szokolnak kopott bőrborítása volt, mint egy furcsa szájkosár, időnként leszedtem, de gyorsan vissza is tettem, mert anélkül még csúnyább volt szegényke, ráadásul könnyen kiesett belőle az elem. Ennek a toknak jellegzetes szaga volt: bőr, mindenféle konyhai illatokkal keverve, régi dohányfüst...a nagypapám után megmaradt pici foszlány... Aztán ott volt nagymamám titkos nasskészlete a bárszekrényben, amit az unokáknak tartogatott: ropi, negró, dianás cukorka, csodás konyak és pozdorjaillatú egyveleg zúdult rád, ha kinyitottad a csúnya-modern szekrény ajtaját. A szekrény mellett, a virágállványon csorba tengeri csiga, ami állítólag, ha a füledhez tartod, akkor a tenger zúgását idézi. Nekem sosem sikerült a habok hangját meghallanom, pedig nagyon szerettem volna. Csak a kinti zajok letompított, sustorgó, zavaros elegyét.  A csigának belül porszaga volt.

Igaza volt a leírásnak, mégis csak illatos ez a power bank.

Meleg van

Nem panaszkodom, megteszik ezt helyettem mások. Csupán közlöm a mindenki által ismert tényt, hogy meleg van. Éjjel az ember csak forgolódik, a tarkója vizes. a takarót rugdalja balról jobbra, felkel, iszik, visszafekszik. Nálunk az álmatlanságban közrejátszik az is, hogy a szemben lakó szomszédaink elutaztak egy hétre, és itt hagyták a kutyájukat. Aki ugat. Nappal nem ugat, mert alszik a kuka árnyékában, vagy örül a szomszédasszony testvérének, aki egyszer-egyszer rányitja a kaput. De éjjel aztán ráébred, hogy ő mennyire egyedül van és ugat. És ugat, és ugat és ugat. Átlagosan 4 órán keresztül. Néha kisebb szünetekkel, de van, hogy folyamatosan. Gondoltam rá, hogy viszek neki egy családi kiszerelésű jégkrémet, hátha bereked tőle, de nem biztos, hogy szereti. Akkor meg kár érte. Mármint a jégkrémért.
Tegnap éjszaka már végképp eluntam a koncertet. Párszor kiüvöltöttem az ablakon, hogy hallgass már, de valószínűleg valamit nem jól csináltam, mert tovább ugatott. Miután nem szűnt az ugatás, szépen felvettem a hálóingre a torreádorvadító piros selyemköntösöm – egy hölgy a pokolban is hölgy marad, nehogy valakivel összefussak itt a végeken, esetleg egy hűs kocogásra vágyó sportemberrel vagy egy dolgozni induló betörővel, és megzavarjam őket a koncentrálásban – majd átballagtam az utca túloldalára.
Az ebnek emelt hangú eligazítást tartottam a csaholás abbahagyását és a kutyaházban való elhelyezkedését illetően, majd visszalibegtem hajlékomba. A lépcsőn majdnem ráléptem a köntös csücskére, így egy nagyot ugrottam felfelé. A kocogó vagy a betörő jót mulatott volna, ha látja, amint egy nagy piros madár, félhangos "affene" megjegyzéssel, egyensúlyozva tárogatja a szárnyait, mielőtt eltűnne a bejárati ajtó mögött.
A kutya egyébként meglepődött, nagyra tágult, bárgyú szemekkel nézett rám a kerítés túloldaláról. Fogadok, ha tudna beszélni, biztosan megkérdezte volna, hogy "mi vaaan?" Nem nagy lángész szegényke, vagy csak simán elfelejtették a gazdái, hogy egy kutyát nevelni is kell.
Átmenetileg felfüggesztette az ugatást, és sikerült elaludnom.
A hőség fokozódik. A szabadságom második hetére eltervezett és időzített tennivalók nagy része kivitelezés nélkül marad. Ki vágyik 35 fokban ablakot pucolni? Nagy kupac vasalnivaló is vár, de ki vágyik 35 fokban vasalni?
Talán majd éjjel, aláfestő zenével... Siklik a vasaló, vau-vau, fordítsunk egyet a paplanhuzaton, vuf-vuf, picit be kéne spriccelni, vau-vau.
Nagyon szép ágyneműt vettünk az Ikeában. Hadd dicsekedjek el vele, mert nem volt drága, és pont olyan, amire mindig is vágytam. Vagyis nem tudtam, hogy ilyenre vágytam, csak miután már agyonsimogattam a mintaként fellógatott példányt. Fantasztikus svéd neveik vannak ezeknek a az ikeás cuccoknak, de ennek már ránézésre is értelmesnek tűnt: Pärlhyacint,  magyarul gyöngyjácint vagy fürtös gyöngyike. Attól az apró bökkenőtől eltekintek, hogy a gyöngyike kék, ez a ciha pedig piros-fehér, és nem is hasonlít a mintája a szóban forgó virágra.
De nagyon kedves, nosztalgikus kinézete van, nekem a "lemegyek vakációzni a Balatonra a nagyamamához" érzést idézi. Pedig nem is volt tóparti nagymamám, mindketten Budapesten laktak. Az egyiknél Rákospalotán nyaralhattam, a másikkal pedig legtöbbször karöltve mentünk a Balatonra, de mert egész évben együtt voltunk amúgy is, ez nem volt akkora élmény. Legalábbis az együttlétet illetően, mert  Balatont azt nagyon szerettem, és szeretem ma is.
De jó, most éppen hallgat a kutya!  Szeretem a csendet. Sokakkal ellentétben, engem zavar, ha egész nap szól a rádió vagy a tévé. Az üres szobának óbégató tévé még jobban zavar. Hálás vagyok apukámnak, aki gyerekkoromban mindig a nyomunkban járt, és kapcsolgatta le a tévét, villanyokat. Akkoriban idegesített, de ma már hasznosnak érzem. Lehet, hogy nem sokat spórolok vele, de úgy érzem, legalább teszek valamit a környezetért.
Ti mit csináltok, hogy könnyebb legyen elviselni a hőséget? Én például sokat iszom. Már egészen elfogyott itthon a bor, csak egy kis Unicum van, de azzal óvatosan kell bánni, mert vízhajtó hatású! Egészen sírós hangulatba kerülök már egy kupicától is. Jól van na, csak viccelek, nem is szoktam alkoholt inni. Tisztán legalábbis soha. Nagyon rossz íze van önmagában.
Azt hiszem, megyek vasalni. Ha éjjel kutyaugatásra ébredtek, gondoljatok rám. Vagy anélkül is.
Csendes éjjelt, hűs ágyneműt, szép nyarat a nyájas Olvasónak!